A bakancslistáról annyit, hogy elkezdtem a megvalósítást. Nyilván nem a hawaii úttal kezdtem, jelenleg nincs annyi kavicsom. :-) Elkezdtem " futni" ( ez inkább kocogás, mint futás). Az első lépés a marathon felé.Egy 5km-es edzés tervvel kezdtem, persze abból is a kezdő csomag. Igaz, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal már lefutottam többet is, mint 5 km, de nem vagyok elégedett a teljesítménnyel. Azt gondoltam kezdem az alapoktól, hátha javít a teljesítményen. Egész jól megy. Minden edzésen le kell győznöm önmagam is, még az ilyen kis távokon, de utána fantasztikusan jól érzem magam, ráadásul a kitartásomat is erősítem. Mindig azt mondom, nem az a baj, ha abbahagyod azt amit meg akarsz csinálni, hanem az, ha nem próbálod meg újra és újra. Egyszer sikerülni fog. Persze, hogy nem én találtam ki ezt a mondást, talán nem is pontosan így van, de most már ez az én verzióm.

Tehát marathon terv elkezdve. Ezzel szorosan összefügg az életmód váltás is. Ez egy kicsit nehezebb. Szeretek enni, élvezem az ízeket. Ez önmagában nem gond, csak meg kell találni az arany középutat. Most a kalóriaszámlálós módszert kezdtem el. Ide is van egy szólás, amit igyekszem szem előtt tartani: " Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. "

Egy kicsit más téma: megszületett a 2015-ös Dal,amely Magyarországot képviseli az Eurovision. Boogie: Wars for nothing. Már első hallásra megfogott, egészen különleges, komoly dal. Másodjára összeszorította a szívemet, még egy könnycsepp is ( nem is egy) legördült az arcomon. ( " ha sírni látod a bohócot tudd meg, hogy miattad sír. Az arcán gördül végig minden mit a szíve már nem bír...." - Pierot - ezt nem hagyhattam ki ) 

Ez olyan érzés volt, amit nem igazán lehet leírni. Fáj de nem tudom pontosan miért, mintha az egész világ nyomná a lelkem. Nem vagyok képes felérni ésszel, hogy mi értelme van a világban zajló háborúskodásnak, rossz indulatnak. Talán némelyik jogos, mert egy elnyomó rendszer ellen szól, vannak viszont annyira, de annyira értelmetlen agressziók. A történelem ismétli önmagát. Indítottak már a hit nevében hadjáratot, ahol a hit volt az ürügy, az igazi ok más volt. A legnagyobb baj, hogy az elesett emberek zömének nem háborúja ez. Csupán áldozatok. Most elszomorodtam.....

Visszatérve a dalhoz. Nem várok tőle csodát, nem fogjuk vele megnyerni a versenyt, de szükséges beszélni, énekelni, és minden lehetséges módon felhívni a figyelmet: nem ez a jó irány. És erre egy ilyen volumenű rendezvény a legmegfelelőbb.

 

itt meghallgathatod Bogi dalát

Megosztás a facebookon

Még mindig lelkesen....

Az elmúlt két nap alatt 19 pont gyűlt össze a listámon. Ezek azok,amik nélkül nem szeretnék meghalni. Úgy gondoltam, hogy a hosszú távú tervek mellett olyanok is kellenek, amihez csak annyi kell, hogy megemeljem a hátsóm, és csináljam, amit akár napokon belül kihúzhatok. Sikerült ilyen vegyesre összeállítanom.

Lássuk:

1. Életmód és szemlélet váltás. ( Ép testben ép lélek, hogy sok időm legyen a megvalósításhoz. )

2.Lefutni a Marathont.

3. Eljutni minden földrészre, legalább egy helyre.

4. Másik országban élni egy ideig, megismerni a kultúrát,a szokásokat, és az embereket.

5. Nyelveket tanulni.

6. Megtanulni táncolni.

7. Saját blogot készíteni és vezetni.

8. Kipróbálni valamilyen extrém hajviseletet.

9. Megnézni egy operát.

10. Megnézni egy balett előadást.

11. Elmenni Ákos koncertjére.

12. Megírni egy könyvet, valamilyen regényt.

13. Elmenni Havasi Balázs koncertjére.

14. Megtanulni rajzolni.

15. Eljutni a Niagara vízeséshez, és lerajzolni.

16. Elolvasni Stephen King összes regényét.

17. Egymás után megnézni a Star Wars mind a 7 részét.

18. Bálnákat nézni a természetes élőhelyükön.

19. Helikopteres sétarepülés Hawaii szigetei felett.

Ennyit sikerült 2 nap alatt összehozni, de nyilván ez még növekedhet. Nem kis meló lesz, de időm remélem még elég sok van. Azt hiszem minél előbb neki kell állnom.

Vajon kik vannak többségben? Azok, akiknek nyilvánvalóan meg van életük célja és értelme, vagy azok akik nem tudják mit kezdjenek az életükkel. Érzik és tudják, hogy valami hiányzik, mindez ami a jelenben van az nem elég. Esetleg az emberek többsége nem foglalkozik ilyenekkel, és gondolkodás nélkül tengetik mindennapjaikat, mert úgy könnyebb? Túl sok a kérdés, talán a válasz nem is annyira bonyolult, mint amilyennek sejteni vélem.

Ha van véleményed nyugodtan írd le, minden megoldás érdekel. :-)

 

 

Megosztás a facebookon

Mert miért ne? 

Mindig is foglalkoztatott a kérdés ( és gondolom ezzel nem vagyok egyedül),hogy mi is az élet értelme, miért létezek én a földön. Jól látod, nem az emberiség létezésének értelme érdekel, hiszen abba a kérdésbe belemerülni nem túl szerencsés. Beszéljünk csak az egyénről.

Miután betöltöttem azt a bizonyos 30. életévet ( az sem most volt), még jobban elkezdett foglalkoztatni a dolog. Azt vettem észre, hogy napjaim ugyanúgy telnek, az egyik olyan, mint a másik. Reggel felkelek, elmegyek dolgozni, és lojális munkavállalóhoz méltóan bevállalom a túlórát,majd este hazaérve, igazából már arra sincs energiám, sem kedvem, hogy magammal foglalkozzam. Közben azon gondolkodtam, hogy ez nem mehet így egy életen keresztül. Az nem lehet, hogy életem végéig egy porszem maradjak egy nagy gépezetben, ahol azt sem látom, hogy merre tartunk. Hol maradok én, érdekel egyáltalán valakit, hogy mit szeretnék,mitől lennék boldog, elégedett? Nem, senkit. Hát jó, akkor majd engem érdekel. :-)

Vettem egy mély levegőt, és belevágtam. Nagyon úgy tetszik a dolog, hogy nem azért vagyok a világon, hogy gondos családanyaként felneveljem a következő nemzedéket, erre már rájöttem. Úgy látszik erre nem én vagyok a megfelelő személy. Ez nem feltétlenül gond, én csinálhatok mást, olyat amit a legtöbb anya nem biztos, hogy megtehet. Menjünk tovább...jó, de akkor mit csináljak? Nem vagyok egy vezér egyéniség, nem lesz belőlem nagy ember, vezető politikus, vagy cégvezető. Egy kicsit elszomorodtam...most ilyenkor mi van?

Aztán a sors elém vezetett egy nagyon szimpatikus tanárembert, aki adott egy feladatot: írj fel 5 dolgot, amit még életedben meg akarsz csinálni. Drága Tanár Úr, ezúton is jelzem, hogy számomra te vagy a FÉNY. Így, nagy betűkkel. Ezzz azzz ! Ha nem találom az életem értelmét, akkor majd most adok neki. Megnyugodtam, igen, így jó lesz.

És most, hogy idáig elérkeztünk,elárulom, hogy a blog írás is az egyik pont a bakancslistámon. :-)

Sokan biztos, azt fogják majd gondolni, hogy inkább ne vettem volna fel a listára, de hát elég nagy a világháló ahhoz, hogy elbírja az én kis aprócska gondolataimat is. 

Akkor folyt. köv. később.

 

Üdv.: Jane

 

 

Megosztás a facebookon